tetszik az oldal?

2013. május 20., hétfő

10.rész

sziasztok itt a 10.rész. Bocsánat hogy sokat kellet rá várni de nem tudtam hogy télleg akarjátok-e hogy hozzam az új részt. De írtatok páran tehát most ittvan. A blog új külsőt kapott és köszönöm a fejlécet Vikinek <3
remélem tetszeni fog. 5 komment után jön a következő igérem nem fogok késni   és aki még nem iratkozott fel azt kérem hogy most tegye meg xx




meghallgattam a számot nagyon tetszett de nem lehet ez a kapcsolat lehetetlen. Lecsuktam a laptopot és lementem a partra kiszelősztetni a fejem kellett a levegő és nem akartam felkelteni Hannát a sírásommal.
Mikor kiértem a szél végig ment a testemen. De jó érzés volt egy kicsit sétáltam mikor oda értem a "helyemre" leülltem és gondolkodtam. Mért történik ez? Mért kellett megismernem? Mért kellet azt mondja hogy fontos vagyok neki? Mért kell hazamenjek és itt hagynom mindent ami fontos? MÉRT? Fejemet a lábamra hajtottam és néztem a tengert enyhén hullámzott. Egy kicsit fújt a szél testem beleborzongott. Hajam a szemembe hullott és eltakarta az arcom. Éreztem hogy valaki leült mellém és átölelt nem tudtam kiaz mert nem láttam. Eltűrtem a hajam és Austin-t pillantottam meg. Nem szóltam semmit. Nem akartam és nem is tudtam volna mit mondani. Egy pár percig csak ültem a karjaiban mire megszólalt.
-Hallotad a dalt? -kérdezte és kisimitotta a szememből a hajszálakat. Felemeltem a fejem és a szemébe néztem. -Igen nagyon jó szám. -adtam neki rövid választ. Nem akartam belemerülni ebbe a témába újra. De éreztem hogy ezzel még nem lesz vége ennek a beszélgetésnek.
-És hogy tetszett? Hiszen neked írtam még sosem írtam ilyen gyorsan egy dalt sem de most csak úgy jöttek a gondolatok és persze a szavak. A kapcsolatunkból merítettem ihletet. -tudtam hogy még nincs vége ennek a beszélgetésnek de talán jobb is most túl esni rajta mint hogy ezen rágódjak majd egész este.
-nagyon tetszett. -válaszolam és kibújtam a karjai közül próbáltam felállni hogy elmegyek de vissza húzott.
-ne menj el kérlek nem mehetsz így el. -mikor ezt kimondta még jobban el akartam menni hiszen előre láttam mi lenne ha... összejövünk és egy hónap múlva majd ugyan ezt mondaná nekem. abba belehalnék. (most is közel jártam hozzá). Könnyeimet vissza fojtva mondtam neki. -nézd én is kedvelek hiszen tudod de semmi jövője a kapcsolatunknak. Egy hónap múlva haza megyek és talán soha többé nem látlak nem akarom ezt érted. -és itt már nem tudtam vissza fogni a sírást bőgtem, mire átkarolt én pedig a vállába fúrtam a fejem mire szorosabban szorított. -tudom de megoldjuk hidd el. -és nem tudom hogy mért vagy hogy minek köszönhetően de felemeltem a fejema szemébe néztem  és megcsókoltam. Annyira jó volt ŐT csókolni. Lepkéket éreztem a gyomromban és a lábam fellibbent (tudjátok mint a filmekben) mikor szét váltunk bele nézett a szemembe és láttam hogy télleg fontos vagyok neki. És ő is az volt nekem. És már nem is érdekelt hogy milesz egy hónap múlva. -éljünk a mának -mondta és átöltelt leültünk a parton és néztük a napfelkeltét hiszen már 5 óra volt. (gyorsan elment ez az éjszaka) De jól végződött.




2013. május 8., szerda

nem vagyok biztos benne hogy jó-e ez a blog.. vagyis értitek nem tudom hogy tetszik-e nektek, szeretném ha több feliratkozó lenne. és több kommentelő. megoldható?:)
ui. ezt a blogot most kezdeném nézetek be. és komi ha olvasnátok:) http://justfriendormore.blogspot.hu/

2013. április 18., csütörtök

9.rész

Itt a folytatás!:) Remélem tetszeni fog. és 5 kommiután jön a 10.rész :) Jó szórakozást :)






Hannával nagyban készülődtem  és egy egyszerű de azért szép ruhát választottam. Nem tudtam hova fogunk menni de Miamiban mindig meleg van ezért ez mellett döntöttem:
                                                                                           


remélem Austinak is tetszeni fog. Mivel már majdnem annyi volt az idő amit megbeszéltünk ezért leülltem a kanapéra amíg vártam Austinra. 10 perc múlva kb csörgött a telefon ő volt az hogy kint vár. Elindultam ki és
Austin már az kapuban állt. Mikor kiértem átölelt és köszönt. -Szia nagyon jól nézel ki! -mondta amitől tuti
elpirultam. -Szia köszönöm. Ez kedves tőled -mondtam még mindig elpirulva.   -na indulhatunk? -kérdezte     -persze de most már elmondod hova megyünk? -kérdeztem mosolyogva                                                      -nemlehet meglepetés. De remélem tetszeni fog. -mondta       -rendben de akkor induljunk -mondtam és elindultunk kb. 20 percig sétálgatunk közben nem nagyon beszéltünk de amikor oda értünk nagyon meglepődtem. Fantasztikusan nézet ki az a hely. És Nagyon tetszett! Imádtam.
-na megérkeztünk remélem éhes vagy -mondta
-ez fantasztkus. ezt télleg nekem szervezted?? -kérdeztem döbbenten, nem tudtam elhinni hiszen ez egy valóra vált álom. -remélem hogy tetszik és persze hogy neked szerveztem hiszen megérdemled. -mondta és tuti hogy megint elpirultam. közelében egyre gyakrabban. leülltünk az asztalhoz és beszélgettünk. Elég sokat mert mikor észre vettük már naplemente volt. -Amugy tudod mért hívtalak ide? -kérdezte amin meglepődtem mert honnan kellett volna tudnom?  -nem de mostmár elmondhatnád. -mondtam és közbe egy félénk mosolyt küldtem felé nem tudtam mit is akar de érdekelt nagyon!! -hát már egy ideje mindent együtt csinálunk és én nagyon szeretek veled lenni.-kezdte -igen énis nagyon szeretek veled lenni. -mondtam        -igen na szóval azt szeretném mondani hogy.. nekem többet jelentesz mint barátot. na végre kimondtam. -mondta és nagyon meglepődtem rajta. meg sem tudtam szólalni hirtelen. -na mit szólsz hozzá.? te hogy érzel? -kérdezte és nem számitottam erre a kérdésre. -nekem nagyon fontos vagy és nekem is több mint barátság de.. -mondtam mire ő lehajtotta a fejét. -DE mi? -kérdezte és ki hangsúlyozta a DE szócskát -de elmegyek 1 hónap múlva és talán soha többé nem láthatlak és abba belehalnék. -mondtam és legördült egy könnycsepp az arcomon. mire ő letörölte a hüvelykujjával és megszólalt. -ne sírj kérlek!! tudom hogy elmész de amíg itt vagy kérlek használjuk ki az alkalmat! Soha többé nem találok még egy ilyen fantasztikus lányt mint te. Ezt őszintén mondom. és lehet elmész de megyek hozzád. Beszélünk a neten, telefonon, webcamerázhatunk is. Tudom hogy az nem ugyan olyan de jövö nyáron eljössz újra vagy ha szünet van a suliban. -mondta mire még jobban sírni kezdtem. és ő átkarolt. -Annyira jól esik ez tőled. És én sem találnék még egy olyan embert mint te. Nagyon örülnék ha télleg veled járhatnék de ez a távolság megölne. A világ másik végén lakom. és nem is biztos hogy jövök jövő nyáron is. Talán soha többé nem találkozunk és ez így még nehezebb lenne ha összejönnénk de ezt te is tudod. Maradjunk inkább barátok. -mondtam és már szinte bőgtem. -Lorena kérlek ne! Ne mond ezt! Tudom hogy messze laksz de hiszem hogy együtt lehetünk és nem csak a nyáron. -mondta és még szorosabban átkarolt. -Austin ne! Tudod hogy ez így nem lesz jó. -ki szabadultam az öleléséből és elindultam. -Most hova mész? -kérdezte  -Holnap beszélünk de egy kicsit gondolkoznom kell ezen az egészen remélem megérted. -mondtam és elindultam. -Rendben megértelek. -mondta és elmentem. Sétáltam haza és végig sírtam mikor haza értem már nem volt fent senki. Halkan felmentem a szobámba és lefeküdtem az ágyamra. és csak sírtam. nem hiszem el hogy Austintól a távolság szakít el. De nem járhatunk mert akkor csak nehezebb lenne minden. -Héjj haza értél? -kérdezte Hanna mire gyorsan letöröltem a könnyeim és válaszoltam. -Aha de alszom mert fáradt vagyok. -probáltam lerázni. Nem tudtam volna erről most beszélni. -Nem aludhatsz! mesélj mivolt. -mondta izgatottan és felüllt -Várj te sírsz. Mért sírsz? -kérdezte közben oda jött és átkarolt. -Nem sírok. -hazudtam. -ne hazudj mond el. Megbántott? -kérdezte   -nem dehogy. Azt mondta többet érez mint barátság. -mondtam  -és ez azért rossz mert? -kérdezte  -azért mert 1 hónap múlva elmegyünk és soha többé nem találkozunk és ha összejövünk akkor rosszabb lesz. Nehezebb lesz minden. -mondtam -értem én de mért ne találkoznátok? eljön hozzád. beszélhettek telefonon és a neten is. -mondta amit ma már 2x hallok .-őis ugyanezt mondta de a távkapcsolatok nem működnek te is tudod. -mondtam. -értem de gondold ezt még át. -mondta majd vissza ment az ágyába látta hogy most nem nagyon akarok beszélgetni. -köszönöm- mondtam  mosolygott egyet és becsukta a szemét. Nagyon szeretem Hannát ő télleg igaz barát. Fent voltam egész este. nem tudtam aludni. kb. hajnali 4óra volt mikor még mindig fent voltam ezért felmentem twitterre és Austin kitett egy bejegyzést amitől még rosszabb kedvem lett.  @AustinMahone nagyon tetszik egy lány és meg mondtam neki de ő csak barátkozni akar. ezért írtam hozzá egy dalt. @Lorenaa What you're say You're Just a Friend?  http://www.youtube.com/watch?v=Po3h5nObU50  


  


2013. április 16., kedd

8.rész


Na most már beindulnak az események.:)) remélem télleg tetszik nektek a blog:) ja és lenne egy kérdésem: ti szeretitek ha van benne perverz rész? :D *mert ha igen akkor majd lesz!:D Holnap folytatom:). és remélem tetszeni fog nektek :)



                                                                                                                         


Hannával elmentünk vásárolni. Vettünk egy csomó új cuccot. Aztán később elmentünk a partra. Sokat beszélgettünk és nevetgéltünk.
-és mivan Austinnal? mostanában mindig együtt vagytok és nem meséltél semmit -kezdte Hanna a parton fekve
-hát semmi csak barátok vagyunk azt hiszem -mondtam igazából télleg nem tudtam mivan köztünk
-azt hiszed? szóval bejön neked? -kérdezte
-persze hogy bejön hiszen ő Austin Mahone de nem hiszem hogy ez komoly dolog lenne. hiszen nem is közeledett felém úgy. És amugy is ha lenne is valami tök mindegy hiszen nemsokára megyünk haza és minden véget ér. -mondtam és probáltam vissza folytani a sírást hiszen hiányozni fog Miami- Hanna és Austin is nagyon.
-értem na de menjünk be a vízbe. -felállt és rögtön húzott magával a víz felé. Örültem neki mert legalább nem kell erröl beszélgetni

*másnap*
Reggel kb. 9-kor felkeltem mivel Hanna elhúzta a függönyt. Lementünk reggelizni aztán vissza mentünk a szobába és átöltöztünk.  Délelött nem nagyon csináltunk semmit.
De olyan 2-óra fele csörgött a telefonom
-halo -szolltam bele
-szia Lorena miujság? -szólt bele Austin a telefonba
-ááh semmi. és veled? -kérdeztem
-semmi csak azért hívlak hogy lenne kedved ma eljönni velem valahova?
-persze és hova? Hanna is jöhet?
-az legyen meglepetés. és hát arra gondoltam hogy csak ketten leszünk szeretnék valamit megbeszélni veled.
-oké jolvan akkor hánykor és hol?
-érted megyek 1 óra múlva úgy jó?
-persze akkor később szia -montam és mosolyogtam bár tudtam hogy úgysem látja
-rendben szia babe -és éreztem hogy kirázz a hideg mikor ezt mondta. nem tudom mért de jó érzés volt.
akkor észre vettem hogy már kinyomta  atelefont de én még mindig a fülemhez tartottam. (fura vagyok)
-kivel beszéltél? -jött be Hanna a szobába
-Austinnal szeretne ma velem találkozni 1 óra múlva valamiről szeretne velem beszélni
-értem és hova mentek?
-nem tudom azt mondta meglepetés.
-értem de akkor indulj készülődni!!
-megyek de segíts!
-segítek

2013. április 9., kedd

7.rész

sziasztok egy kicsit késtem a résszel de nem nagyon értem rá! remélem azért tetszik nektek:) ja 5 rész és kövi és most pontos leszek:) igérem. 





Hannával megbeszéltem a dolgot és elmegyünk grillezni a fiúkkal.
Később Austin hívott és mondta, hogy nála leszünk az udvaron. Hannával sokat készűlödtünk. Végül én egy rövidnadrágot vettem fel és egy toppot, és Hanna is mivel Miamiban meleg van. Ez az egyik oka amiért imádom. 3-ra beszéltük meg Austinék háza előtt. Mikor oda értünk Alex kijött a kapuba és behívott minket.
-Sziasztok már vártunk titeket. Jól néztek ki. -mondta kedvesen Alex
-szia köszi ez kedves tőled -mondta Hanna
-na menjünk be -válaszoltam nevetve
mikör beértünk Austin épp a konyhában volt és a húst fogta ami még nyers volt. Szóval gondoltam hogy majd ezt fogjuk megsütni.
-Sziasztok azt hittem sosem értek ide. -mondta Austin kezében a hússal
-szia 3 óra 10 perc van -válaszoltam
-igen 10 percet késtetek. De megbocsájtok -mondta mosolyogva
-Ez nagyon kedves tőled. -válaszoltam nevetve
-Na segítsetek -adta az utasitást Austin
-Jólvan és mit? -kérdezte Hanna
-Te és Alex menjetek és csináljátok be a grill-t mi addig megcsináljuk a húst.  -adta a parancsot és máris indultak
-na és mit csináljak? -kérdeztem mikor kimentek Hannáék.
-Segíts megcsinálni ezt a húst be kell kenni ilyen ízéval -adta a nagyon értelmes választ
-oké -mondtam mintha értettem volna amit mond
megcsináltuk a húst és közbe beszélgettünk. mikor kész lett kimentünk és rátettük a grillre mivel Hannáék már kész voltak. Megsüttötük a húst és ettünk. Vagyis probáltunk de a két srác nem nagyon bírtak magukkal. Egyfolytában nevettetek minket és szórakoztak ami miatt nem tudtunk enni.
Már 6-óra volt és még mindig nagyon jó idő ezért Austin kitalálta hogy menjünk le a partra de Alex nem tudott jönni mert dolga volt. Ezért 3-an mentünk. Mikor oda értünk a partra én leülltem a homokba és néztem ahogy Austin próbál kézen állni a parton (énsem értettem) Hanna mellettem üllt és nevettünk a hibbant srácon. fél óra múlva Hanna azt mondta hogy fáradt és hogy haza megy mondtam hogy vele megyek de azt mondta hogy nem kell maradjak nyugodtan. Mondtam hogy oké de ha hazaér hívjon. megigérte hogy hívni fog és elment. Austinnal maradtunk és sokat beszélgetüünk mikor megfogott és felemelt.
-és most bedoblak a vízbe -kiabálta
-neee léci nem akarok vízes lenni. -síkitoztam
-rendben de akkor ne kiabálj -mondta és letett aztán a földön feküdt a nevetéstől.
-Héj most mivan? -kérdeztem
-semmi csak vicces ahogy kiabáltál -mondta
-nem is,, -mondtam durcásan
-jó na gyere ide. - oda jött és átkarolt jó érzés volt. nagyon jó érzés.

*2hét múlva*
2 hete mindennap együtt vagyok Austinnal. Kicsit hanyagoltam is Hannát amiért nagyon rossz érzésem volt de annyira jó volt Austinnal lenni. Télleg jóbarátok lettünk. De már Augusztus volt és nemsokára haza megyek és talán soha többé nem találkozunk. De erre nem is akarok gondolni, a jelszavam "Élj a mának"
tehát nem foglalkozom ilyennekkel.
Otthon ülltem és ezeken gondolkodtam mikor Hanna bejött a szobába.
- mit csinálsz? -kérdezte
-csak gondolkozzom -mosolyogtam rá
-csinálunk ma valamit vagy már van terved? -kérdezte mikor ezt kimondta nagyon rosszul éreztem magam
amiért hanyagolom őt. hiszen vele sem nagyon fogok találkozni mivel nagyon messze lakik és ő a legjobb barátnöm.. büntudatom volt
-semmit ma veled töltöm a napot -mondtam mire ő mosolygott és kérdezte
-akkor mitcsinálunk?
-csajos nap! vásárlás, napozás, dumcsi
-benne vagyok!

2013. április 4., csütörtök

nem rész

Sziasztok:) Ma van Austin szülinapja. 17 éves lett:) Nagyon Boldog Szülinapot Austin <3 Nagyon imádlak:)
ÉS az elöző részhez még írjatok 1 hozzászólást és akkor jön ma az új rész:) puszi

2013. március 31., vasárnap

6.rész

Bocsi hogy rövid lett a rész de kicsit fáradt vagyok. 5 komment és jön a következő rész.! :) Remélem azért tetszett :) ja és Boldog nyuszit nektek 





felöltöztem és elkészülődtem. Már sokkal  jobban voltam a tegnap este történtek miatt.
Egyszer csak csörögni kezdett a telefonom.. Hanna volt az.
-szia Lorena mikor jössz haza? már nagyon aggódunk érted.
-szia óó igen indulok haza nemsokára megyek.
-jólvan de siess mert a szüleid nagyon aggódnak.
-rendben puszi. -mondtam majd letettem
-Héj mi a baj? mitörtént? -kérdezte Austin
-semmi csak a szüleim aggódnak. Haza kéne mennem. Elhalaszthatnánk a délutánt?
-persze. Akkor induljunk haza kísérlek.
-rendben köszönöm.
lementünk a földszintre Austin anyukája már elment otthonról dolgozni szóval ketten voltunk. Kimentem az ajtón Austin jött utánam és bezárta az ajtót.
hazafelé sétáltunk közbe szinte egy szót sem szóltunk.
mikor oda értünk Asustin megállt az ajtó előtt és elakart búcsúzni. De vissza húztam.
-várj télleg nagyon köszönöm amit tegnap értem tettél. És hogy nem mondtad el senkinek. Nagyon hálás vagyok neked. -mondtam és lehajtottam a fejem
-ugyan ezt nem kell köszönöd. Örülök hogy segíthettem és máskor nagyon vigyázz magadra vagy hívj fel és elkísérlek ahova csak menni akarsz -mondta nevetve
-jó majd észben tartom -mondtam és én is nevettem
-na de menj be mert már aggódnak érted. Akkor majd beszélünk szia
-rendben köszönöm és szia
átkaroltuk egymást és úgy búcsúztunk el. Annyira jó volt átkarolni és érezni a fantasztikus illatát.
Austin elengedett és elment még integettem egyet és bementem a házba mikor beértem Hanna és apa is oda állt elém, hogy mért nem jöttem haza. És mért nem szóltam nekik.
-Csak Austinnal sokat beszélgettünk és elment az idő. Aztán mikor ránéztem az órára már 10-óra volt és mondta hogy ne menjek egyedül haza ilyenkor már. Ezért elküldött zuhanyozni és ő addig felhívott titeket. Ennyi.  -hazudtam. de mégis mit mondtam volna? bocsi de majdnem megerőszakoltak és Austin pont arra járt ezért megmentet többé nem fordul elő?? ez furán hangzott volna és tuti hogy nem engedtek volna sehova többet. szóval ez volt a legjobb megoldás.
-oké de máskor előbb szólj mert nagyon aggódtunk érted. Amugy nem vagy éhes? -mondta apa
-rendben. Nem köszi már ettem most felmegyek a szobámba. -mondtam és elmentem
Hanna jött utánam. Leültem az ágyra ő pedig mellém ült és megszólalt
-lehet hogy az apádat át tudod verni de engem nem. Mitörtént? Összejötettek? megzsarolt? vagy mi? -faggatozott
-nem dehogyis.
-akkor mi? mert tuti hogy nem az amit lent kamuztál
-jórendben elmondom. De nem mondhatod el senkinek. és ne is akadj ki! -mondtam
-mikor mondtam el a kettőnk titkát valakinek is?  na mond már
-jólvan.. elmeséltem neki mindent az elejétől a végéig. ő meg csak táltott szájjal nézett. mikor a végére értem a "történetemnek" Hanna megszólalt
-hogymii? Uristen ez a Bryan gyerek egy huuu nem akarok csúnyán beszélni de csak egyszer találkozak vele. megölöm
-jó semmibaj hiszen nem sikerült neki.
-és mivan ha újra megprobálja?
-nem hiszem hogy merné de többet nem mászkálok egyedül.
-remélem. Na és Austin milyen volt mellette aludni?
-fantasztikus. vagyis nem tudom tök jól éreztem magam vele. -válaszoltam mosolyogva
aznap nem nagyon csináltunk semmit.Hannával  Beszélgettünk. Napoztunk. Filmet néztünk.
Este viszonylag hamar elaludtunk. másnap kb. délbe keltünk és rájöttem hogy már Július közepe van. Még 1 és fél hónapom van a nyárból. És mehetek haza. Ez rossz érzéssel töltött el. A gondolatomból a telefonom csörgése zökkentet ki.
-Haloo -mondtam
-szia csak azért hívlak hogy mivolt tegnap? Nem voltak idegesek a szüleid? -kérdezte Austin
-nem aztmondtam hogy nem figyeltük az időt és olyan későn már nem akartam haza menni egyedül.
-Zsír. Na és ma mit csinálsz? nem találkozunk?
-De találkozhatnánk. És mit szeretnél csinálni?
-elmehetnénk grillezni te, Hanna, Alex és én. Na mit szólsz hozzá?
-megbeszélem Hannával és akkor mehetünk.
-rendben akkor majd hívlak a részletek  miatt.
-oké szia.
-szia -köszönt el és letettük a telefont.